Kant Breviary: Kant's Worldview and Philosophy of Life — Immanuel Kant
You may copy it, give it away or re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at www.gutenberg.org . If you are not located in the United States, you will have to check the laws of the country where you are located before using this eBook. Title : Kant-breviarium: Kant világnézete és életfelfogása Author : Immanuel Kant Editor : Felix Gross Translator : Gyula Polgár Release date : April 29, 2022 [eBook #67952] Most recently updated: October 18, 2024 Language : Hungarian Original publication : Hungary: Franklin, 1912 Other information and formats : www.gutenberg.org/ebooks/67952 Credits : Albert László from page images generously made available by the Library of the Hungarian Academy of Sciences *** START OF oldalon található. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA 1912 KANT-BREVIARIUM KANT VILÁGNÉZETE ÉS ÉLETFELFOGÁSA A MŰVELT EMBER SZÁMÁRA KANT IRATAIBÓL ÖSSZEÁLLITOTTA D r GROSS FÉLIX FORDITOTTA D r POLGÁR GYULA BUDAPEST FRANKLIN-TÁRSULAT MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA 1912 Azon szerencse jutott osztályrészemül, hogy megismertem egy filozofust, aki a tanítóm volt. Legvirágzóbb éveiben vidám és élénk volt, mint egy ifjú, és e vidám élénkség, azt hiszem, legelaggottabb koráig is kísérte. Nyílt, gondolkodásra termett homloka elpusztíthatatlan derültség és öröm székhelye volt, a gondolatokban leggazdagabb beszéd ömlött ajkairól, tréfa, elmésség és hangulat a rendelkezésére állottak és tanító előadása a legszórakoztatóbb társaság volt. Ugyanazon szellemmel, amelylyel Leibnizet, Wolfot, Baumgartent, Crusiust, Hume-ot vizsgálta és Newton, Kepler és a fizikusok természettörvényeit figyelemmel kísérte, azzal fogta fel Rousseau akkor megjelenő iratait is, Emiljét és Heloise-át, valamint minden előtte ismeretessé vált természetfelfedezést, méltányolta azt és mindig visszatért a természet elfogulatlan ismeretére és az ember erkölcsi értékére. Ember, nép, természettan, természetrajz és tapasztalat voltak azon források, amelyekből előadását és társalgását élénkítette; semmiféle tudásra méltó dolog nem volt előtte közönyös. Semminő ármány, semminő párt, semminő előítélet, semminő hírnév utáni becsvágy sem izgatta soha a legkevésbbé sem az igazság bővítése és kiderítése ellen. Felélénkített és kellemesen rábírt az öngondolkodásra; zsarnokság jellemétől távol állott. Ez az ember, akit én a legnagyobb hálával és tisztelettel nevezek meg, Immanuel Kant: képe kellemesen áll előttem. Motto: Magam is hajlamomnál fogva kutató vagyok. A megismerés szomjuhozását teljesen átérzem és a benne való előbbrejutás vágyódó nyugtalanságát vagy minden haladás feletti elégedettséget is. Volt idő, midőn azt hittem, hogy ebben áll az emberiség becsülete, és megvetettem a csőcseléket, amely semmiről sem tud. Rousseau helyreigazított. Ez az elvakultságból eredő előny eltűnik; megtanulom, hogy az embereket tiszteljem és sokkal haszontalanabbnak tartanám magam a közönséges munkásnál, ha nem gondolnám, hogy megfontolásom mindenkinek azt az értéket adhatja meg, hogy az emberiség jogait törekedjen helyreállítani. Kant . Csak egy kevéssé gondolkodnunk kell, hogy mindig oly bűnre akadjunk, amit az emberi nemmel szemben elkövettünk – ha másban nem, hát abban, hogy oly előnyöket élvezünk az embereknek a polgári társadalomban való egyenlőtlenségéből, amelyek folytán másoknak annyival inkább nélkülözniök kell, hogy azon önző képzelődés által, hogy érdemeket szereztünk, a kötelesség gondolatát ki ne szorítsuk. Kant . FILOZÓFIA – TUDOMÁNY – TUDÓSOK. Tudom, hogy sokan vannak, akik a filozófiát a felsőbb mennyiségtannal összehasonlítva igen könnyűnek találják. De ezek mindent filozófiának neveznek, ami azon könyvekben áll, melyeknek ez a czímük. A különbség az eredményben mutatkozik. A filozófiai ismeretek nagyrészt a vélemény sorsára jutnak és olyanok, mint a meteorok, amelyeknek fénye semmitsem igér tartósságukra nézve. Eltűnnek, de a matematika megmarad. A metafizika kétségtelenűl a legnehezebb minden emberi belátás között; csakhogy még sohasem írtak egyet. Van okunk rá, hogy azon út felől kérdezősködjünk, amelyen először is keresni gondoljuk. Szinte nevetségesnek látszik, hogy amíg minden más tudomány szakadatlanul tovább halad, a metafizikában, amely pedig maga a bölcseség akar lenni, mindig ugyanazon a helyen forgunk, anélkül, hogy egy lépéssel tovább jutnánk. A metafizika partnélküli tenger, amelyben a haladás semmiféle nyomot sem hagy és amelynek a horizontján nincs semmiféle látható czél, amelyen észrevehető volna, hogy mennyivel közeledtünk feléje. A metafizika Sziszifusz köve, amelyet fáradatlan görgetnek, anélkül, hogy állandó helyéről elmozdítanák. Tudnunk kell, hogy minden ismeretnek két vége van, amelyen megfogható, az egyik az a priori, a másik az a posteriori. Bár az újabb idők különböző természettudósa úgy adta elő, hogy az utóbbinál kell kezdeni és azt hiszi, hogy a tudomány angolnáját a farkánál fogva ragadja meg, amidőn elegendő tapasztalati ismeretről gondoskodik és így azután lassanként általános és magasabb fogalmakhoz kapaszkodik fel. Ámbár lehet, hogy ez nem botor cselekedet, mégis távolról sem eléggé tudományos és filozófiai, mert ezen a módon hamar oly miérthez jutunk, amelyre nem adható felelet, ami a filozófusnak ép annyira válik becsületére, mint a kereskedőnek, aki váltólejáratkor barátságosan felkér, hogy máskor keressed fel. Ezért éleseszű férfiak, hogy ezt a kényelmetlenséget elkerüljék, az ellenkező, külső határnál kezdtek el, azaz a metafizika legfelsőbb pontjánál. Ennél azonban új nehézség áll elő és pedig az, hogy elkezdenek, nem tudom hol , és eljutnak, nem tudom hová és hogy az alapokok folytatása nem akar eljutni a tapasztalathoz, sőt úgylátszik, hogy Epikur atomjai, miután örök idők óta folyton esnek, hamarább ütközhetnek egyszer véletlenül úgy, hogy egy világot alkossanak, mint a legáltalánosabb és legelvontabb fogalmak, hogy azt megmagyarázzák. Miután tehát a filozófus jól látta, hogy egyrészről észokai, és másrészről a valóságos tapasztalat, mint a párhuzamo