The Moral World — Zsigmond Bodnár
You may copy it, give it away or re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at www.gutenberg.org . If you are not located in the United States, you will have to check the laws of the country where you are located before using this eBook. Title : Az erkölcsi világ Author : Zsigmond Bodnár Release date : September 16, 2020 [eBook #63215] Most recently updated: October 18, 2024 Language : Hungarian Other information and formats : www.gutenberg.org/ebooks/63215 Credits : Produced by Albert László from page images generously made available by the Google Books Library Project *** START OF oldalon található. Az eredeti képek elérhetők innen: http://books.google.com/books?id=kWQ-AAAAYAAJ . Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam . BUDAPEST SINGER ÉS WOLFNER KÖNYVKERESKEDÉSE 1896. E könyvben az 1894. októbertől 1895. októberig írt dolgozataim nagyobb részét van szerencsém közzétenni. Remélem, hogy a ki elolvassa, világos fogalmat alkothat magának az erkölcsi világ törvényéről; hogy elhigyje, hogy meggyőződjék felőle, erre több is kell, mint lapos realis gondolkodás, mely 15–20 év óta uralkodik a bölcsészet, a történetírás, az összes természeti tudományok terén, mely mint léhaság és nyájasság, hazudozás és zsebelés, érzékiség és szórakozás stb. széttépte a társadalom erkölcsi kötelékeit, ledöntötte az egyetemes szobrait és az individuum, a hitvány egyed kitömött bábjait helyezte az oltárra, melyen azelőtt istenek állottak. Teljesen jogosult vala az anyagiság e diadalma. Noha beszennyeztük magunkat erkölcsi tekintetben; de annyi kényelmet, akkora jólétet teremtettünk, minővel tudtunkra még sohasem dicsekedhetett az ember. Majdnem kiveszett belőlünk minden isteni; de megmaradt az állatember, a ki mennyországot akart alkotni e földön, melyben örökös munkával és szórakozással, érzéki mámorral és asszonyos lágysággal pótolta a hiányzó lelki boldogságot. Most tünőben vannak ez időszak csillagai, egy égi nap kezdi első sugarait vetni a földre s ujra földerül az isteninek, az erénynek, a becsület- és tisztességnek fenséges világa. Kiszélesedik az ember látköre, megnemesűl érzése, gondolkodása, fogékony lesz a vallás és bölcsészet nagy igazságainak megismerésére, mert az aprózás, a szétválasztás, megkülömböztetés helyett tudunk összefoglalni, lesz érzékünk az eszmék magasztos egységéhez és átérzik, felfogják az én tanaimat is. Budapest, 1895. október 15. Bodnár Zsigmond. A HALADÁS UTJA. Mióta Hegel, a jeles német bölcsész, századunk második tizedében számos hallgatója előtt magyarázgatta a fejlődés philosophiáját, azóta a gondolkodók mindig a fejlődés törvényének megoldásán töprenkedtek. Csakhogy már az ötvenes években tetemesen fogyott az idealisták száma. A gondolkodót sem igen csábították a nagy kérdések, a messze kalandozó problemák megoldása. A világ mosolylyal kísérte a pusztuló hegeliánusok erőlködését, a gyarapodó realismus megelégedett a gyakorlati és összerű kérdések tanulmányozásával. Engem azonban a hatvanas években is gyötrött a haladás, a fejlődés kérdése. Bármily tüneménynyel találkoztam, mindig azt kérdeztem magamtól, hogy miért? Miért van ez így és nem úgy? Ekkor írta meg a nem rég elhunyt Taine az angol irodalom történetét, melyben a faj, a környezet és az időpont alapján akarta kimagyarázni a britt sziget irodalmának jelenségeit. Sok érdekeset találtam benne, de nem elégített ki. A hetvenes évek elején Brandes dán tudós adta a XIX. század irodalmának áramlatairól szóló művét. Lázas nyugtalansággal olvastam; de távolról sem oldotta meg a kérdést. Mindig a nagy eszméket hangoztatta, holott épen a mi Aranyunknál láttam, hogy bár nagytehetségű költő, nem tartozik a nagy eszmék poétái közé. Épen a legnagyobb költőknél hiányzanak ezek a nagy eszmék. Homérnek, a mondák e hasonlíthatlan szájának sincsenek ideái, pedig magasztalja minden bírálója. Shakespearenél, a nagy tragikusnál, is szokásban volt nagy eszmét keresni, de nehéz, mondjuk, lehetetlen volt megtalálni. Más részről látnom kellett, hogy épen a nagy eszmék poétái, egy Hugo Victor, egy lord Byron; nálunk is egy Eötvös József kezdenek veszíteni népszerűségükből. Ez tehát nem magyarázat, gondolám magamban. Volt ugyan Brandes művében nem egy szép gondolat, volt kellemes, könnyed előadás; de hiába kerestem benne az emberi élet tüneményeinek az erkölcsi, aesthetikai, szellemi és gazdasági jelenségeinek okát. Másfelé kellett fordulnom. Odaadó figyelemmel olvastam a kiválóbb történetbölcsészeket, a müveltségtörténetírókat és az irodalomtörténetek művelőit. De mindenütt csalódás követte buzgóságomat, könnyű volt megczáfolnom nézeteiket. Hisz az egyik lerombolta a másikét. Nem egyszer akadtam bennök gyönyörű helyekre, találó igazságokra; de ezek elszigetelten állottak és nem tudtam őket beilleszteni egységes rendszerbe, egészbe, a mire pedig az emberi természet hajt bennünket. Mert úgy vagyunk alkotva, hogy keresnünk kell a tünemények okait, melyeket ismét távolabb eső okokra és utoljára egy végokra kell visszavinnünk. Lessing után ugyan sokan elmondották, hogy ha a kész igazság és az igazságra törekvés között kellene választaniok, ez utóbbit kérnék az istenségtől; de nincs igazuk, mert ösztönszerűleg hajtatunk az igazság megismerésére, s az ily igazság nem lehet különálló valami, nem lehet részleges igaz, hanem az igazságok, az okok egységes rendszerének kell lenni. Ez magyarázza meg, hogy miért kapkodunk minden újabb bölcselő rendszer után s csalódva vetjük el bizonyos évek leforgása után. Egyébiránt saját életemben is átéltem egyes tüneményeket, melyeket máskép ítéltünk meg 1855-ben, máskép 1875-ben s egészen eltérőleg napjainkban. Ha például visszaemlékeztem ifjú koromra, az ötvenes évekre, mikor mint felsőbb gymnasiumi tanuló örömmel olvastuk Jósika Miklós regényeinek végén az új szók magyarázatát és büszkén mondogattuk, hogy nincs olyan tökéletes nyelv a világon, mint a magyar, mert ez minden fogalmat tiszta magyar szóval tud kifejezni, míg a német tele van francziával,